Minden Jutka nénivel és a piros Opellel kezdődött…
Már kiskoromtól kezdve imádtam olvasni. Szerencsés vagyok, mert általános iskolás koromban megismerkedtem Jutka nénivel, aki a helyi könyvtárban dolgozott, ahol én előszeretettel töltöttem az időmet.
Jutka néni nagy hatással volt rám. Akkoriban még nem tudtam az okát, később jöttem rá, hogy ő volt az első „coach” az életemben. Ha ezt hallaná, biztos meglepődne, hisz ő nem csinált mást, csak beszélgetett egy kislánnyal. Viszont: gyorsan rám hangolódott, a jelentős korkülönbség ellenére egyenrangú beszélgető partnerként tekintett rám, folyamatosan figyelt, őszinte volt velem, a végsőkig hitt bennem, rengeteget kérdezett, őszinte kíváncsisággal fordult felém.
Amiért mégsem lehetne coachingnak nevezni a mi beszélgetéseinket az azért van, mert adott tanácsot is, főleg, ha úgy gondolta, az érdekeimet szolgálja.
Egyik „világmegváltó” beszélgetésünk alkalmával elmeséltem neki, hogy ha felnövök, akkor könyvtárosként fogok dolgozni és lesz egy piros Opel Kadettem. Jutka néni csupa jó szándékból és segíteni akarásból, tapasztalatból csak annyit válaszolt, „Zita drága, ha Te piros „ÓPELT” szeretnél, akkor ne könyvtáros, hanem bankos legyél.
Ez igencsak elgondolkodtatott. Nagyon bíztam Jutka néniben, hittem neki, a piros Opelt pedig nagyon szerettem volna, ezért megfogadtam a tanácsát és „bankos” lettem.
A bankos évek…
Friss diplomásként felvételt nyertem egy pénzintézethez, mint tanácsadó. 3 év múlva már, mint vezető tevékenykedtem. Fiatal voltam, ambiciózus, rendíthetetlen és szorgalmas. Remek kombináció ahhoz, hogy a multinacionális közeg beszippantson. A számok és az értékesítés világában hűvös profizmussal egyengettem karrieremet. Egyre nagyobb feladatokat bíztak rám és észre sem vettem, hogy már az én saját ÉRTÉKEMET is az alapján határozom meg, hányadik vagyok egy vállalati rangsorban. Folyamatosan kívülről vártam az elismerést, a megerősítést, hogy jó vagyok. Ez egyre stresszesebbé tett, már rég nem emlékeztem rá, hogy „csak” a piros Opelért jöttem. Ezt addig, amíg a csúcson voltam, könnyedebben kezeltem, de aztán jött a „fekete leves”, az első vezetőként elszenvedett kudarcok, melyek rányomták a bélyegét az önbizalmamra, magamba vetett hitemre.
A helyzetet tovább nehezítette, hogy akkortájt a magánéletem is romokban volt. Egy fiatalon köttetett házasság futott zátonyra és én még a veszteség feldolgozásában voltam.
„Ki vagyok én?” „ Hogy tudok ezekből a gödrökből kijutni?” „Miért épp velem történik mindez?” „Mit rontottam el?” „Hogy rakjam össze magam újra?” „Hogy leszek újra sikeres?” „Mikor fogok újra bízni egy párkapcsolatban, önmagamban?” „ „Biztos, hogy ez az én utam?” Ilyen és hasonló kérdések forogtak a fejemben, melyekre a választ már nem egyedül kezdtem el keresni, hanem egy COACH-csal.
Az utazás elkezdődött…
Visszatekintve az első coaching ülésen megpecsételődött az életem. Izgalmas FELFEDEZŐ útra indultam, mely azóta is tart. Az önismeret segített abban, hogy megtaláljam igazi önmagamat, az utamat.
Életem minden gátló tényezőjét apró darabokra szedtem, felfedeztem a mögötte húzódó okokat, új működési mechanizmusokat vezettem be.
A változás nem maradt el. Először a magánéletem ért révbe, majd a munkát kezdtem el más szemszögből nézni. Ez utóbbi azért kemény falatnak bizonyult, többször „visszacsúsztam” a régi megszokásokba, ott nehezebben történt meg az áttörés. A munkámat már rég nem szenvedéllyel végeztem, de a biztosat nem mertem elhagyni a bizonytalan jövőért. Önismeret ide vagy oda, jöttek a testi tünetek, melyek szembesítettek azzal, hogy cselekednem kell. De még ekkor is sokáig homokba dugtam a fejem.
A felfedező utam abban is segített, hogy felismerjem, mire vágyom.Olyan munkára, amit újra hittel és szenvedéllyel tudok csinálni, ahol kreativitásomat és humán érdeklődésemet, megélt tapasztalásaimat tudom kamatoztatni, ahol embereket támogathatok, fejleszthetek, segíthetek.
Annak érdekében, hogy az álomból valóság legyen, a tettek mezejére léptem.Mivel régóta tapasztaltam a coaching áldásos hatását és vágytam arra, hogy ennek a tudásnak én is a birtokában legyek, így kezdésként beiratkoztam egy coach képzésre. Az új hivatásom felé vezető első lépés, a régi munkámnak megadta az utolsó lökést és 12 év után kiléptem.
Ma már elmondhatom, hogy a munkám a szenvedélyem, a hivatásom. Olyan embereket támogatok, akik vágynak a változásra, arra, hogy egy jobb minőségű életet éljenek és ezért hajlandóak tenni is. Segítem őket, hogy megoldják az életükben felmerülő nehézségeket vagy elérjék kitűzött céljaikat, legyen szó, akár munkáról, magánéletről vagy életmódról.
Ha szakmai utam részletesebben érdekel, akkor az alábbi linken tájékozódhatsz:
Linkedin >>>