Müller Péter idézete jól összefoglalja, amit az önismeretről gondolok. Ma a barátnőimmel ebédeltem. Beszélgetésünk során szóba került, mennyi mindent köszönhetünk annak, hogy foglalkozunk önismerettel.
Hogy miket is? Többek között, hogy:
• szeretjük magunkat
• nem akarunk senkit megváltoztatni
• nem ítélkezünk
• másként tekintünk a konfliktusokra
• ismerjük a határainkat,
• szélesebb nézőpontból vizsgáljuk életünk történéseit és látjuk az okokat, hogy mi, miért történt vagy történik velünk
• FELELŐSSÉGET vállalunk, nem mást okolunk az esetleges rossz dolgokért.
Ezeket a felismeréseket nem adják „ingyen”. Mindenkinek meg kell másznia a saját hegyét érte, hogy FELFEDEZZE IGAZI ÖNMAGÁT!
Az út hosszú, egyenetlen a terep, néha vissza is csúszol, elfáradsz, lehet, hogy szerzel horzsolásokat, de nagyon megéri, mert, ahogy egyre fentebb jutsz, úgy NYÍLIK KI A VILÁG!
Nagy ölelés: Zita