Ma reggel részt vettem Dunakeszin, egy napfelkelte jógán. Hajnali 5-6 között a szabadban jógáztunk. Napnyugtában rendszeresen jógázom, ami megnyugtat és pihentet. Napfelkeltében még nem próbáltam. Ennek egyszerű oka van: nem szeretek korán kelni.
Most viszont mégis belevágtam és nem bántam meg. Fantasztikus volt látni a nap felbukkanását, teljesen felfrissített és energetizált ez az egy óra.
Na, de nem ilyen egyszerűen indult ám ez az egész, mint általában semmi, ami a komfortzónán kívül van.
Elmesélem, mert biztos átéltél már hasonló „belső párbeszédeket”.
Pár napja láttam először FB-on az eseményt. Egyből bejelöltem, hogy érdekel, de kb. onnantól kattogtam rajta, hogy oké, imádok jógázni, de hajnali 5-től? Az azért, meredek.
Egyből számolgattam: A helyszín 10 percre van tőlünk. Oké, ez megnyugtató, akkor 4:20-kor elég felkelnem. 4:20? #jesszumpepiaznagyonkoránvan.
Elmondtam páromnak is, mit tervezek, ő csak mosolygott, majd kíváncsi lesz, hogy kelek fel hajnalban. #éniskíváncsileszek
Este azért titkon örültem, amikor elkezdett esni az eső. Egy halvány reménysugár átfutott az agyamon, hogy ha reggel is esik, akkor végül is erre majd lehet fogni, miért nem mentem el.
Ahogy ezt végiggondoltam, az esemény szervezője közzétett egy posztot, hogy „Ne izguljunk, mert az időkép szerint reggel nem lesz eső.” #hurráénisnagyonörülök #jamégse #nemszeretekkoránkelni
Éjjel 11-kor fekszem le, az ébresztőt beállítom 4 órára, így talán 4:20-kor fel tudok kelni. Jajj, 5 órát alhatok! Nem lesz ez így jó. Az utolsó gondolatom elalvás előtt #remélemesnifog
Éjjel arról álmodok, hogy jógázom a szabadban!
4-kor megszólal a telefon. Azonnal kinyomom.
Kinyitom a szemem és azt érzem, hogy kipihent vagyok. Áh, ez biztos valami érzéki csalódás. Fülelek, de nem hallom, hogy esne. Megnézem az időképet, hogy megnyugtassam magam, biztos pillanatokon belül esni fog. Nem várható eső a következő két órában. #ezazénformám. Na, most mi legyen? Pár percet még pihenek és az idő alatt kigondolom.
– Menjek? Ne menjek?
– Mennék, de korán van. És akkor mi van?
– Jó lenne kipróbálni!
– Máskor is jógázhatok.
– Igen, de nem ilyen körülmények között…
Áh, unom ezt a kattogást, inkább alszom!? Szemem kinyílik, megnézem az órát. 4:30! “Elaludtam”! Oké, akkor most erre lehet fogni, hogy miért nem megyek.
Most komolyan ezt csinálom? #mégsimánodaérek
Gyorsan kipattanok az ágyból. 4:44-kor már a kocsiban ülök. Lehúzom az ablakot. Arcomat a friss nyári szellő simogatja. A rádióban megszólal a Halott Pénztől: Élnünk kellett volna. Felhangosítom, és tényleg azt érzem, most élek.
Büszke vagyok, hogy elindultam.
Megérkezem. Látom, nem leszek egyedül. Mindenki fáradt, de mosolyog. Nők, lányok, asszonyok és egy szem férfiember. Lehet, hogy nekik is hasonló volt az elindulás? Lehet, hogy nem, de a lényeg, hogy itt vagyunk. Mire túl vagyunk a ráhangolódáson, felbukkan a nap a horizonton. Odafordítjuk a matracainkat és elkezdjük a napüdvözlet gyakorlatot.
Mosolygok kívül –belül és hálás vagyok.
Közben az jár a fejemben, hogy ugyan már közhelyes, de IGAZ, a csodák tényleg a komfortzónán kívül történnek.
Az is OKÉ lett volna, ha úgy döntök, hogy ágyban maradok, de egy élménytől fosztottam volna meg magam.
A döntés a Te kezedben van. Légy bátor!
Lépj ki, nézz szét a komfortzónádon kívül is!
Nem mondom, hogy mától minden nap, hajnalban kelek , de az élmény és a büszkeség itt van a szívemben, ezt bármikor elő tudom hívni és erőt adhat, ha hasonló helyzetbe kerülök.
Köszönet Vivéka JÓGA! Namaste
Nagy ölelés: Zita
UI: ha kíváncsi vagy a hajnali fotóimra, akkor instán megnézheted @harmonikuspillanatok