Az elmúlt években sok mindent helyreraktam a lelkemben.
Könnyebbé váltam és itt nem csak a mínusz kilókra gondolok. Elengedtem múltbéli sérelmeket, fájdalmakat, romboló kapcsolatokat. Tisztítottam a belső világomat, helyet teremtettem az újnak.
Az óév utolsó napjaiban zsigeri szinten azt éreztem, selejteznem kell. Igen, kell!
Nem szeretem ezt a szócskát, mert teli van görcsösséggel. Ha valamit kell, annak jó vége nem lesz, legalábbis nekem ez a tapasztalatom.
Ezt tudatosítva, úgy döntöttem, nem vetem bele magam azonnal a selejtezésbe, hanem először végiggondolom, mi, az, ami táplálja ezt selejtezés iránti „vágyat” és miért érzek ezzel kapcsolatban feszültséget?
Az önvizsgálat eredménye az lett, hogy eljött az a pont az életemben, amikor a belső világom letisztultságát, a fizikai környezetemben is szeretném viszontlátni. Hisz, ahogy bent, úgy kint. Ez a felismerés, enyhített a görcsön, de nem múlt el teljesen.
Tovább kutakodva magamban, rájöttem, azt szeretném, ha ez a selejtezés más lenne, mint amilyen eddig volt. Sokkal hatékonyabb és felszabadítóbb. Ehhez viszont nem jók a régi módszerek.
Amíg azon morfondíroztam, hogy lehetne hatékonyabb a szelektálás, egyszer csak szembe jött velem az interneten egy könyv, ami pont erről szól. Egy könyv, ami nekem már két éve a polcomon lapul, anélkül, hogy kiolvastam volna. Ezt jelnek tekintettem. #igenhiszekajelekben.
Elővettem, elolvastam és azt éreztem, hogy ez az, amit eddig kerestem. A feszültség és görcs elillant és már csak egy boldog várakozás volt bennem, azzal kapcsolatban, milyen nagyszerű lesz létrehozni a vágyott letisztultságot.
A könyv pedig nem más, mint Marie Kondo, Rend a lelke mindennek című alkotása. És, hogy mi az, ami nekem annyira megtetszett benne? A szemlélete.
Kezdésként meg kellett határoznom mi a célom a selejtezéssel/rendrakással. Az író arra biztatott, képzeljem el a „selejtezés/rendrakás” utáni állapotot. Milyen lenne?
Én egy levegősebb, letisztultabb otthont vizualizáltam.
A módszer fókuszában egy kérdés áll: „Örömet okoz nekem ez a „tárgy”(ruha/könyv/ajándéktárgy)?” Ha igen, akkor maradhat, ha nem vagy semleges a válasz, akkor mennie kell.
Egyszerűnek tűnik, pedig közel nem az. Miért?
Azért, mert a szelektálás során, automatikusan bekapcsoltak korábbi működési minták, amiket ismertem, ami a komfortzónám volt: #mégalighasználtam #drágavolt #ajándékbakaptam #mégújradivatbajöhet….stb, stb.
Mivel nagyon tudatosan figyeltem a “belső hangokra”, azonnal sikerült is fülön csípnem őket.
Ha hezitáltam, akkor a módszer szerinti pár „keresztkérdéssel” ugrasztottam ki a nyulat a bokorból.
Az egyik kedvencem ez volt:„Ha most az idő megengedné, felvenném rögtön?” Erre azonnal meg is érkezett az egyértelmű válasz és megszületett a döntés is.
A módszer azt javasolja, kategóriánként haladj és tűzz ki határidőt is, mikorra szeretnél végezni a selejtezéssel, különben egész életedben azt fogod csinálni.
Ez eddig egészen hasonló a coachinghoz, hisz ott is a célt határozza meg először az ügyfél. Sőt annak érdekében, minél pontosabb legyen a célmeghatározás, előfordul, hogy el is képzeli, milyen érzés, ha eléri a vágyott állapotot.
Az is hasonló, hogy a berögzült válaszok mögé egy-két kérdés segítségével benézünk, felderítjük a működési mechanizmusok mozgatórugóit.
A coachingban is témánként haladunk és határidőket is meghatározunk.
Ugye, most már nem csodálkozol, hogy megtetszett ez a módszer? 🙂
A kezdeti bizonytalanság után, teljesen belerázódtam a szemléletbe, így könnyedén ment a ruhák válogatása.
A könyveknél egy picit megtorpantam, de ott is egyértelmű volt az iránymutatás.
Vedd a kezedbe (ne olvass, és ne lapozz bele) és ha izgalmat érzel, akkor tartsd meg! Itt is bekapcsoltak automata gondolatok:#egyszermégelolvasomhaleszidőm #drágavolt #talánújraolvasom #ajándékbakaptam
Ezeket elhessegettem és tényleg azok maradtak meg, ahol az a bizonyos izgalom és öröm megjelent a térben.
Az ajándéktárgyak voltak a legnehezebbek. Lehet Te is őrzöl olyan ajándékot, amit nincs szíved „kidobni”, mert valakitől kaptad, de igazából csak “porfogó”.
Nos, nekem nagyban megkönnyítette a helyzetemet az a szemlélet, amit Marie Kondo átadott, miszerint az ajándék célja adni és kapni és ezzel véget is ért a küldetése. Ha most nem okoz örömet az életemben, akkor ne tartogassam.
A coachingban is azért dolgozunk, hogy ami már nem szolgál Téged és a fejlődésedet, azt el tudd engedni, tudj tovább lépni.
Légy hálás viszont azért, hogy egészen mostanáig ez a bizonyos dolog az életed része volt, tanított valamit.
A hab a tortán, hogy a KonMari módszer szerinti selejtezésnek, rendrakásnak is szerves része a hálaadás, hisz minden, amitől megválsz, korábban „nyújtott” Neked valamit. Nem tudom, Te hogy vagy vele, de én ilyen szempontból még sosem gondoltam például egy ruha kiszelektálására, de könnyebbé tette az elválást.
Nem megyek végig részletesen minden kategórián, mert ez a bejegyzés nem könyvismertetés (#ettőlfüggetlenülajánlomelolvasásra), csupán az a célom, hogy megmutassam, ha egy új nézőpontból, a szívedből tekintesz rá az életedre, a mindennapjaidra vagy akár az otthonodra és nyitott vagy, hogy meghalld, mit súg, akkor rájössz, mit szeretsz, mire van szükséged, ki vagy Te valójában.
Én most úgy érzem, hogy a lelkemben és a fizikai környezetemben is megteremtettem azt a levegősséget, amire vágytam.
Biztatlak, hogy indulj el Te is és rakj rendet az életedben, kívül-belül!
Ha tetszett a bejegyzés nyomj egy like-ot vagy oszd meg másokkal is. Kövess Facebookon és Instagramon, hogy nem maradj le semmiről.
Ha pedig úgy döntesz, hogy a belső “rendrakásban” jól jönne egy kísérő, akkor keress bizalommal!
Nagy ölelés: Zita
